Hogy mit csinál Perec? Segít az ágyazásban,

nehogy időben kész legyél vele! :-)

Baracsi Gabi (Gabillustrator)

https://www.facebook.com/gabillustrator/?fref=ts

Miénk itt a dér, mert
valaki rászínezte,
fehér kontúrt fércelt
bokrokra és ereszre.
Talán megmér minket,
körvonalunk fagyasztja,
fehér lepkét, inget
írókázna tavaszra.

Bokros teendőim
dér közé nem eresztnek.
Oldozz, esendő rím,
érkező hidegeknek
mázas merengő dalt,
mi nappal messze látszik,
amit eldúdolgat,
miközben írókázik.

FIGYELEM! FIGYELEM!
Tekintettel a hóra,
hidegre,
erkélyemen
idényjelleggel, térítésmentesen
működik a
téli madárétterem!

FIGYELEM! FIGYELEM!
Aki olvassa,
aki hallja,
aki jóllakott
és már sokallja,
értesítse a környék szárnyasait,
hogy
bőviben van a mag itt!
Jöhetnek
rigók, verebek, zöldikék, cinkék,
senki se röpül
üres beggyel el innét!
FIGYELEM! FIGYELEM!
Tavaszig nyitva
a madárétterem!
Jöhet,
kinek egy fityingje sincsen!
Ingyenes minden!
Köles, szotyola, burizs!
Egyetek
ebbül izs, abbul izs!
Jut izs,
marad izs!

FIGYELEM! FIGYELEM!
Minden madár itt legyen!

A vers megjelent a Mozaik Kiadó - Kerek egy esztendő, Olvasmánygyűjtemény 2. osztály c. tankönyvében

Kép forrása: Képguru.hu

Macska macska hátán Fricska Dorka rendkívül ifjú és rendkívül tehetséges illusztrátorunk rajzán :-)

Ki sapkában, ki nyakörvvel, ki csíkosan, ki egyszínűen, ennél nagyobb már nem is lehetne

a választék! Tessék csak tessék, házi kedvencet választani! :-)

Minden télen

kiballagok

egy nagy

ezüst rétre.

Keresgélek,

nézelődöm,

bámulok a télre.

Fényes csizmám

nyomokat hagy,

ahogy utam járom,

és mindjobban

meg-megvillan

szívemben az álom.

Lipovszky-Drescher Mária weblapja

http://krumplinyomda.blogspot.hu/

Baracsi Gabi (Gabillustrator)

https://www.facebook.com/gabillustrator/?fref=ts

Hópelyhekkel búcsúzik a november idén is. Pár napja a Hold jelezte a változást, de nem akartuk elhinni az időjárás előrejelzésnek. Váratlanul jött a hideg, Katalin napra érkezett. Két kislány állt az ablaknál, és nézte a különös Holdat. Ábrándos Kékszemű az egyik és Csillogó Barnaszemű a másik lányka. Nézték, hogy úszik a Hold a bárányfelhők között, vagy inkább a bárányfelhők haladtak el a Hold mellett és Hold felett. A fényes Hold bevilágította nagymami kertjét, a babaarcú árvácskák fölfelé néztek és sóhajtoztak. Pár napja még szép meleg őszi nap sütötte őket.

– Hold, Holdacska, milyen messze vagy tőlünk és milyen hideg az éjszaka. A páracseppek idefagynak sárga, kék, mélylila, bordó és fehér szirmunkra. Még a cirmos is szomorkodik és arra vár, hogy valaki betakar majd minket fenyőággal. – Összedugták fejüket az árvácskák, de biztosak voltak abban, hogy tavaszig kibírják az idők változását és már semmi meglepetés nem érheti őket. A két kislány nézte a Holdat.

– Hold, Hold, Holdacska, milyen rózsaszínű körgallérod van! Mondd el nekünk, mit jelent ez! Talán az ősz utolsó üzenete? Mami azt mondta, hogy az első téli hónap december lesz. Nemrég még színes lomb volt a fákon, vörös, barna levelű juharfán, sárgaszínű hárson, aztán anya nevenapjára avarszőnyeg lett belőlük. A Hold hunyorgott és az Ábrándos Kékszeműnek súgta:

– A piros körszalag csak dísz. Ne aggódj, Kicsim. Nem jelent semmit, talán kicsit hűl majd a levegő. – A Hold megint hunyorított és a Csillogó Barnaszeműnek súgta:

– Ma Telihold vagyok, holnapra már kicsit fogyok, aztán egyre karcsúbb leszek. Kis időre el is tűnök a csillagos égről, de hamarosan újra megjelenek fényes formámban és világítok majd az éjszakában a közelgő Mikulásnak, az éjszakai vándoroknak, még a pásztoroknak is, meg a három bölcs királynak, akik Keletről jönnek majd. A fényemet kölcsönbe kapom a Naptól, majd látni fogod a Kékszeművel, hogy amikor fogyónak látszom, az csak azért van, mert másképp süt rám a Nap. A Föld körül forgok, a Föld a Nap körül. Örök tánc ez. Amikor felnőttök, akkor is így lesz. Ne féljetek. A piros körgallér régebben mást jelentett. Azt mondták sokan, hogy békétlenséget üzen, de most béke van. Mindenki ezt akarja. Most fenn vagyok az ég tetején, de reggelre, amikor felébredtek a meleg szobában és kinéztek, én már a nyugati égbolton haloványodom és búcsúzom. Holnap este csaknem a Hajnalcsillaggal együtt megjelenek, s akkor ismét megteszem égi utamat. Közben hunyorítok majd, és bevilágítok ablakotokon. Ígérem, hogy soha nem fogok elbújni, csak ha hófelhők jönnek, de azok sem takarnak el, mert a szél délről meg nyugatról elfújja őket.

A két kislány ábrándosan és csillogó szemmel nézte a Holdat, az egyre fényesebb csillagokat, a Fiastyúkot, az Oriont, a Nagymedvét, a Göncölszekeret. Anya ott állt mögöttük, megsimogatta fejüket.

– Valamikor régen én is így néztem testvéreimmel az eget és tudtam, hogy lesznek majd gyermekeim, akik rácsodálkoznak majd a világra, szóra bírják a Holdat, a madarakkal beszélnek, a virágokat megöntözik, a kis állatokat gyengéden megérintik, s bárhol járnak az emberek között, békességre törekednek. Most pedig irány a kiságy, a Hold épp idekacsint, azt mondja: Jó éjszakát gyerekek!

.

Egyik szombat délután testvéreimmel állatfigurákat fűztünk. A könyvből kiválasztottuk a krokodilt. Szép, fényes sötétzöld gyöngyöt használtunk a testéhez, sárga lett a szeme. A nővéreim ügyesebbek és gyorsabbak voltak, mint én, könnyebben követték a rajzot, hamarabb elkészültek. Edit már a másodikhoz kezdett, amikor én még csak az elsővel bíbelődtem.

   – Ez a fiú – mutatott rá a készre. – Ez pedig lány lesz. Ehhez világoszöldet fogok használni.

   – Én pedig készítek kicsinyeket is! – kiáltott fel Lili.

   Irigykedve néztem őket. Hamar elfogyott a sötétzöld, és a világoszöld gyöngyöket tartalmazó dobozka is kiürült. Összevesztünk. Nekem nem jutott elég. Lili a végén már a kékeszöld színű gyöngyöket is elhasználta.

   – A sötétzöldek a nílusi krokodilok – jelentette ki Lili –, ezek a kékeszöldek pedig a mocsári krokodilok.

   Csak hallgattam, mert én még azt sem tudtam, hogy hol van a Nílus. Tanácstalanul néztem az üres dobozokat. Most hagyjam abba a fűzést? De akkor mi lesz? Nem akarok féllábú krokodilt. Vagy olyat, aminek nincs farka. Így az én krokodilom farka barna lett. A nővéreim már felálltak, leültek a játékaikhoz, a leckéjükhöz, mire egyedül befejeztem. Nagyon szomorú voltam. Anyu miközben elpakolta a tűt, a damilt, a dobozokat, észrevette, hogy valami bánt. A kész krokodilokat egy kiürült cipős dobozba tette, majd odaült mellém.

   – Gyere, játsszunk!

   – Mit? – kérdeztem még mindig lehajtott fejjel, durcásan.

   – Doktorosat.

   – Jó – pillantottam fel könnyes szemmel. – De kit fogunk meggyógyítani?

   – A beteg krokodilt.

   – Melyik beteg?

   – Ez – emelte fel anyu az enyémet. – Valamilyen kórokozó támadta meg a farkát, ezért változott meg a színe.

   – Akkor le kell fertőtleníteni – futottam a kis piros orvosi táskámért, amit nem olyan régen kaptam, akkor, amikor fülgyulladásom volt.

   Meghallgattam a beteg krokodil szívét, megmértem a lázát.

   – Nos? – nézett rám anyu várakozóan. – Mi a baja?

   – Bőrgyulladása van. Szurit kell neki adni – válaszoltam.

   Anyu bólintott, ő volt a nővér, és kisietett a szobából, hogy hozzon nekem egy kis vattát.

   – És ha meggyógyítjuk, akkor visszanyeri a színét? – kérdeztem.

   – Igen, csak az is lehet, hogy ez valami új baktérium.

   – Vagy vírus – kapcsolódott be a játékba a legidősebb nővérem, Edit.

   Meglepődve néztem rá, hogy otthagyta a füzeteit, amikre nagyon büszke volt, mert a tanító néni mindig őt dicsérte meg.

   – Akkor szükség lesz a laboratóriumi vizsgálatra – kiáltott fel Edit lelkesen, és előszedte a mikroszkópot, amihez addig nem is nyúlhattam.

   – Ez a vérminta kevés. Vegyél még tőle vért – mondta nekem, ezért újra elővettem az injekciós tűt.

   A krokodillal sok baj volt. Még operációra is sor került.

   Játszottunk, én nem is vettem észre, hogy anyu mikor ment ki a szobából.

   Később kitaláltuk, hogy ez egy új faj. Én voltam a felfedező, Edit a riporter, aki interjút készített velem, Lili pedig a fotós.

   Este, már lefekvés után lelopóztam a nappaliba. Anyu a konyhában mosogatott, apu előtt sok papír hevert, megint hozott haza munkát.

   – Apu, apu, figyelj csak! – suttogtam, nehogy anyu meghallja.

   – Hát te? Nem alszol? Bánt valami?

   – Apu, hol van a Nílus?

   – Miért érdekel? – kérdezte apu csodálkozva, még a szemüvegét is feltolta a homlokára.

   – Mert ott élnek krokodilok.

   Apu felállt.

   – Várj csak, ide hozom a térképet.

   Elővette a nagy világatlaszt, én az ölébe kucorodtam, és nagyon örültem, hogy nem szidott le, amiért felkeltem és lejöttem mezítláb. Megmutatta, mi hol lakunk, hol van Afrika, ahol a Nílus is folyik.

   Amikor elköszöntem tőle és ágyba bújtam, az én kis krokodilomra gondoltam, aki bátran felkerekedik, nekivág a nagyvilágnak, hogy megkeresse a rokonait a Nílusnál.

   Következő nap állatkertet építettünk, és ott is a szenzáció a barna farkú krokodil volt.

   – Így jobban beleolvad a környezetébe – mondta Edit, aki az állatkerti táborvezetőjét alakította, Lilivel mi voltunk a táborozók. Én büszkén mosolyogtam, hogy az én krokodilom még erre is képes. Legközelebb azt játszottuk, hogy a krokodil megsebesült. Edit azt javasolta, tervezzünk egy plakátot, hogy tiltsák be a vadászatot. Lelkesen rajzoltunk, a feliratokat a nővéreim készítették. A krokodil nem gyógyult meg, pedig anyu rendelt még zöld kásagyöngyöt, és lett volna miből átfűzni a farkát. De én nem akartam, mert akkor ugyanolyan lett volna, mint a többi. Így, hogy mindig meg tudtam különböztetni, így, hogy mindig tudtam, melyik az enyém, azzal játszottunk a legtöbbet.

Garay Zsuzsanna weboldala:

http://garayzsuzsanna.hu/

A mese Garay Zsuzsanna Gyöngyös mesék c. mesekönyvében jelent meg.

(Garbo Könyvkiadó, 2013)

Komondor-arccal áll a hegy.
Lesi a Napot, merre megy?

Bújj el, ezüstös kis patak.
Látod, a fák már alszanak.

Tücsök úr esti dalba fog.
Lepihennek a szarvasok.

Álmokkal küzd a tapsifül,
káposztalevél-szárny feszül.

Menyasszonykarcsú Hold mereng.
Párnája kéklő égi csend.

Fotó: Képguru.hu