Nem összkomfortos magánzárka
kell nekem, hol bensőmbe zárva
kiszámítható, álnyugalom-
ban életem végigalhatom,
vagy nyálkautamon, mint sínen
a villamos, oly együgyűen
siklok, kanyargok a megszokott
pályámon, mit más jelölt ki - ott-
honom teher, fojtó unalom,
de életem újraírhatom!
Mutassatok új utat, irányt,
szabadlelkű, hős csupaszcsigák!
Kép forrása: Képguru.hu
Ringat a szél, és ringat a nád,
nap sugarától tűz a ruhád.
Szép tavirózsa, büszke virág!
Izzik a szirmod, nyújtja magát.
Rajtad a napfény angyali szárny,
víz tükörében tétova árny.
Este, ha készül jönni a Hold,
szirmodon ásít lusta kobold,
és ahogy éjbe fordul az ég,
összecsukódik száz menedék.
Horkan a tópart, pisszeg a sás,
nádmuzsikáló tünde varázs.
Kép forrása: Képguru.hu
Nem illik rám pompa, ékszer.
Nap az arcom, tükröm Hold.
Én osztom az álmot széjjel,
mikor az ég puha gyolcs.
Tündérpercet jár az óra,
mutatói jegenyék.
Vigyáznak az aluvóra,
míg az árnyak feketék.
Felöltözöm szárnyas éjbe,
lámpásaim csillagok.
Ágyatokig ér a reggel,
ha az arcom fölragyog.
Kép forrása: Képguru.hu
Keserű, keserű,
szól az égi hegedű.
Azt húzza, hogy milyen kár,
ellobbant a fürge nyár.
Azt játssza, hogy altató,
csillagfényű takaró.
Ruhája egy kopott kaftán,
mégis mosoly ül az arcán.
Keserű, keserű,
szól az égi hegedű.
Hétfőn, kedden
mentem, mentem,
de még szerdán
sem pihentem.
Csütörtökön
sütőtökön éltem,
pénteken is
tovább mendegéltem.
Szombaton már
elfáradtam egészen,
a vasárnap
hintót küldött elébem.
Kép forrása: Képguru.hu
Lőrinc üzen, dinnye hasad,
ne csikarjon tőle hasad!
Esőt csurgat, tocsog az ősz,
morgolódik a dinnyecsősz.
Lucskos gyümölcs kinek kéne?
Se reggelre, se estére.
Vizesen kong a mihaszna.
Nem is való a pocakba!
Nem is való a pocakba,
és nem való a piacra.
Minek hagytuk ázni-fázni?
Nem jó már, csak gurigázni.
Kép forrása: Képguru.hu
Nyár van, igazi forró nyár, és végre együtt kirándulhat Apával, Anyával a három kisgyerek. Az évek során szinte észrevétlenül nőnek, okosodnak. Figyelik szüleiket, társaikat, tapasztalatokat gyűjtenek a felnőttek világából és kérdéseket tesznek fel a természetben látott csodákról, melyek naponta fogalmazódnak meg bennük: Miért? Hogyan? Mitől? Kitől? – s választ kapnak szüleiktől olyan kérdésre is, ami nem gyakori: Hogy keletkezik a cseppkőbarlang? Mit jelentenek a kék-fehér turistajelzések az ösvényeken? Hány bejárata van a rókavárnak a Pilisi Parkerdőben? Apa mindenre tudja a választ. Autóval indulnak a Balaton mellé. Egy csöpp kis házat béreltek hetekkel korábban, így sátorra és hordozható mini gázmelegítőre nem lesz szükség és kempingasztalra, sőt matracra sem. Vidáman gondolnak vissza azokra a nyarakra, amikor rengeteg csomaggal megrakodva, sátrat verve különböző helyeken kempingeztek. Apa biztonságosan vezet, majd közeledve a Szent György-hegyhez, megáll.
Fénykép készül Bencusról, Somáról és Lucáról, s Apa megjegyzi, hogy az óriási bazaltoszlopok előtt állva a három barnára sült gyermek a nyári fényben olyan, mint az orgona sípjai. Igaz, aprócskák mert, az oszlopok legalább harminc-negyven méter magasak. A hely épp alkalmas most arra, hogy kicsit leüljenek és megszámlálják az oszlopokat, ami lehetetlennek tűnik. Apa a Pannon tengerről beszél, arról, hogy itt sok-sok millió évvel ezelőtt mindent víz borított és a Föld belsejéből vulkánok emelkedtek ki, majd kitörve lávával borították a tájat és ezt a hegyet is. A forró folyékony kő lávaként lefolyt a hegyről, aztán a jég, meg a téli hideg, a nyári forróság, a szél koptatta ilyen formára ezeket a hajdan keletkezett kőzsákokat. Mint az orgona sípjai, úgy sorakoznak szorosan évezredek óta. Egy kápolna is volt itt régebben, csodás események fűződtek hozzá, köveit azonban széthordták. Soma közben elindul, hogy érdekes köveket keressen, olyanfélét, amiben régi lenyomatok vannak. Luca, az óvodás, a huncutszemű ötéves kislány azonnal feltette a kérdést apjának: – Hogy lehet orgonasípokhoz hasonlítani minket? Hiszen az orgona egy virágzó bokor, és anyák napjára lila-fehér virágaiból csokrot kötve köszöntöttük az óvodában az anyákat. Anyának épp most jutott eszébe, hogy amikor nagylány volt, a hüvelykujja redőjébe helyezett egy csöpp kis virágszirmot, fehér színűt, illatosat és számolni kezdett, meddig képes mozgatni ujját, kérdezve hogy: – Mondd meg, kis virág, hány évig élek? – Soma jószívű kisfiú, aggódva kérdezte: – Ugye, Anya, sokáig számoltál! Bence iskolás és közölte, hogy az orgona egy hangszer, ezt mindenkinek tudni kell, száz és száz sípja van, és levegővel fújtatva működik. Díszes szekrényben vannak a hosszú és rövid, vastag, vékony sípok. Fémből vannak, csillognak, de már van elektromos orgona is. Anya eszébe jut hirtelen a „fehér szalagos kislányok története,” amikor zongorázni tanultak, és a kis falusi templomban a régi díszes faragott orgonát is meg tudták szólaltatni, már kántor sem volt a faluban, így vasárnaponként felváltva a fehér elefántcsont billentyűkön játszották a zsoltárt, a dicséreteket, még Bach-korálokat is, de ahhoz, hogy megszólaljon a hangszer, kellett, hogy valaki fújtasson, ami bizony férfimunka volt. Akadt mindig vállalkozó, néha a harangozó segített. Máskülönben nélkülük a hangszer néma maradt volna. Hidegben a kezük odafagyott a billentyűkhöz. Ezek a szalagos kislányok nagylányok lettek, és évekig tanultak zongorázni, és egész életükre meghatározó volt a zene szeretete. Az egyik lányka a ti nagymamátok volt, a másik pedig a nővére.
Apa ezek után mit is mondhat: – Most, hogy itt álltok a Szent György-hegyi kövek előtt, ti vagytok az orgonasípok, a templomi orgona sípjai. Luca a szoprán hangú, a vékony síp. Bence és Soma hangja még nem végleges, talán tenor lesz belőletek, talán bariton hangú. A hang csodás ajándék, öröklődik és művelni kell. Van, aki csak furulyán tanulhat, van, aki más hangszeren, de örömöt szerez önmagának és másoknak is. Soma, te fúvós hangszeren gyakorolsz, Bence, kipróbáltad a vonós-húros csellót, most épp ütős hangszerekkel próbálkozol, nagyon ügyesen. Luca? Nos, Lucám talán épp a hangszerek királynőjén, az orgonán két kézzel játszol majd a manuálon, azaz a billentyűkön, és ha nagy leszel és leér a lábad a pedálsorra, akkor szép mély hangok is előtörnek a sípokból.
Bence mint mindig, a lényegre tapint: – Apa, érdekeseket mondasz az orgonáról, a vulkáni kövekről, a Pannon tengerről, tanúhegyekről meg a forró láváról, ahogy lefolyt a bazalt köveken és sípokká formálta a szél, a jég, az eső! De hogy volt Szent György és a legyőzött sárkány csodás története? – Apa, mint mindig, most is utazás előtt térképeket nézett, útikönyvet olvasott és két legendát is tudott a Sárkányról. Az egyik szerint Szent György, a hős római harcos lóháton viaskodva terítette le a sárkányt, mert az félelemben tartotta a kis falvak lakóit. A másik legendában a sárkány egy barlangban élt, s mikor “megöregedett” s beteg lett, a falu lakói ápolták, a sárkány nem bántott senkit, amikor végül elpusztult, jeges leheletéből keletkezett a Jégbarlang itt a Szent György-hegy oldalában. A meleg nyári délutánon most egy pillanatra mindenki megérezte a barlangból kiáradó hűvös levegőt, aztán felkerekedtek azzal az érzéssel, hogy bárcsak örökké tartana a nyár. Bence megszólal: – De jó, hogy most éjjel-nappal együtt vagyunk. Nem kell munkába menned, Apa, beteg gyerekeket ápolni, operálni a kórházba. De jó, hogy két hétig csak a mi Apukánk vagy. Anya meg úgy mászik velünk fel a sziklákon, mint egy igazi sportoló, ez is jó. – Soma hallgat, zsebe tele van kövekkel, sok terve van ezekkel a kincsekkel. Luca felsóhajt: – Szeretnék hosszú fekete hajamba fehér szalagot, Anya...
***
Köszönjük a fotókat a Szekeres családnak!
– Csigabiga, hová mész?
M'ért nincs nagykabátod?
Mi az a púp a hátadon?
Csak nem a lakásod?
– Persze, hogy a házam az,
s hogy volna kabátom?
Csak a csigaházam maradt,
meg az adósságom.
– Csigabiga, megfázol!
Hadd adjak tanácsot:
vegyél el egy csigalányt,
s varrjon rád kabátot!
– Csigabiga-szerelem…?
Csigabiga-álom…!
El kell adnom a házamat,
hogy legyen új kabátom…!
Hiába... – ha megszeretnék
egy szép csigalánykát,
együtt fáznánk kabát nélkül,
és hol laknánk, hogyha végül
nagykabátra cserélné a házát?
Csigabiga Abigél,
amint mondom – alig él.
Csigalépcsőn felfele
tart már vagy három hete.
Csigatempó, csigavér –
nem galiba, célba ér.
Szól a mama: – Talán késő,
jobb lett volna mozgólépcső.
Abigél lányom, nincs harag,
született mozgócsiga vagy.
Kép forrása: Képguru.hu