Kovács Árpád: DÉR

Miénk itt a dér, mert
valaki rászínezte,
fehér kontúrt fércelt
bokrokra és ereszre.
Talán megmér minket,
körvonalunk fagyasztja,
fehér lepkét, inget
írókázna tavaszra.

Bokros teendőim
dér közé nem eresztnek.
Oldozz, esendő rím,
érkező hidegeknek
mázas merengő dalt,
mi nappal messze látszik,
amit eldúdolgat,
miközben írókázik.