Haraszti Zsuzsa: JANUÁRI TÜNDÉRI FÁK
Fényes hideggel köszönt be a január. Éjjel igen kemény fagyok járták át a kertet, ahol pár nappal korábban csípős szélben hajlongtak a fenyők a vörösen lenyugvó Nap fényében. Hószállingózással kezdődött a reggel. Hópelyhek hullanak a levélnélküli fák szürkésbarna ágaira. A cseresznyefa fehér pompában áll a szemközti kertben, de nem a tavaszi virágpompában hanem zúzmara ruhában. Feketerigó röppen a fára, ahogy rezzen az ág, úgy hullik le a fehér csillogó fagyott kristály. Jégcsap lóg le a ház ereszéről, csipp-csepp, egy csepp, két csepp.
- Ha ilyen melegen süt a Nap, akkor elolvadok - mondja halkan a Jégcsap.
A nap egyre jobban süt, sugarai átmelegítik a házak ablakát, melyek most még átláthatatlanok, mert Jégvirágok vannak rajta. Micsoda pompás jégvirágok. Ilyet senki sem tud rajzolni. Megtervezni? Még álmodni sem. Ahogy a jégpáfrányok átívelnek az üvegen a kerettől keretig és a finom vonalú keskeny virágszirmok, a nyújtott levélformák ezüstösen fénylenek a napsugárzásban. Cinke csipog fekete-fehér mellényben fekete sapkával fején.
- Itt sincs. Nincs itt. Kicsit ér… - mondja, de mit talál ilyenkor a zúzmarás ágakon egy csöpp madár. A közeli madáretetőhöz repül, ahol az eleséget várja. Köles, apró magvak, napraforgó héjastól. Féldió - igazi kincs egy énekes madárnak ilyenkor télen. Honnan tudhatná, mit jelent a mínusz a hőmérő higanyoszlopán, csak azt érzi, hogy most hideg az idő, de „Január, február, itt a nyár!” Hisz tavaly is december után gyorsan jött a január. Langyos, barátságos, hó nélküli volt. Akkor korán jöttek a barátcingegék, a bájos kékcinkék is kék-sárga tollakkal. A széncinegének most nincs kedve barátkozni senkivel. A cseresznyefára száll.
Zúzmara tündér kérdezi:
- Akarsz-e fényes kristályruhát tollacskáidra?
- Nem, nem - mondja a széncinke.
Jégcsap úrfi kérdi :
- Akarsz-e inni kis hideg vízcseppet olvadó csapomból?
- Nem, nem, köszönöm, nem kérek - mondja a kis feketefejű cinke.
Jégvirág kisasszony kérdi:
- Akarsz-e szakítani virágszirmaimból?
- Nem, nem - mondja a kis fekete mellényes széncinege.
A Nap barátságosan fordul a cinke felé.
- De jó, hogy ilyen okos kismadár vagy. A hiúságodat tette próbára Zúzmara, Jégcsap és Jégvirág. Pár perc alatt elolvadnak mindhárman, s te fázósan, ázottan kucorognál egy ágon, ha hiszel nekik.
A fehér ruhás cseresznyefa már zúzmara nélkül áll, az ereszről leolvadt a jégcsap, az ablakon át a jégvirágok helyén most párás foltot maszatol, törölget kis gyerekkéz, s ahogy kinéz az ablakon, a cinke odaröppen a párkányra. A magot is, a féldiót is ez a kisgyerek tette az etetőbe... Madár módra mit tehet a széncinege? Fekete sapkás fejét megbillenti, két szárnyát megemeli cinkeköszöntéssel.
- Nyitnikék, nyitnikék - mondogatja, de ő is tudja, hogy arra várni kell még egy kis ideig.
Nyitni az ablakot? Nyitni a szőlőskertekben a töveket? Nyitni a szíveket? Kismadár torkából zeng a januári dal.
- Nincs itt, nincs itt. Nincs még itt a tavasz.
Kép forrása: képguru.hu
