Zalán Tibor: BOBÓ TALÁLKOZÁSA AZ ÁLOMMANÓVAL

Miért nem alszol, törpe?

Én törpe? Te törpe! Kisebb vagy nálam.

Ez igaz. De amíg én manónak nagy vagyok,

addig te embernek kicsi.

Te csak ne aggódj miattam!

Én majd megnövök, és embernek

is nagy leszek, míg te nagy törpének,

vagy manónak is, ahogy te mondod,

mindig kicsi maradsz. Végül is,

most itt mit akarsz?

Megtudni, miért nem alszol?

És én megtudhatnám, te miért nem alszol?

Mert én nem alhatok, én csak altathatok.

Na látod, én meg nem altatok, és mit tegyek,

ha egyáltalán nem alhatok?

Azért vagyok itt, hogy elaltassalak!

Itt van anya, apa erre! Ha meg nem

alszom, akkor ők virrasztanak mellettem.

Én szégyellném magam! Ekkora gyerek,

és gyötri a szüleit.

Szégyellném magam, ekkora álommanó,

és becsukva hordja a füleit.

Ezt csak a rím kedvéért mondtad.

Alighanem.

A füleim egyébként mindig nyitva.

Csak dumálsz, embertörpe!

Alighanem! Hanem:

álommanó, kössünk üzletet!

Mondjad, aztán majd kezet adok rá!

Te előbb elaltatod anyát,

aztán elaltatod apát,

azt hiszem, neked könnyen fog

menni, hisz ezért vagy álommanó!

És aztán? Aztán mi lesz?

Ha elalszik a család, engem se zaklatnak

azzal, hogy aludjam.

Úgy legyen! Elaltatom anyád,

elaltatom apád, de te

majd a nagy éjszakában mit csinálsz?

Bámulom a holdat, a csillagokat,

nézem, ahogy a szél rázza kint

ablak előtt az ágat…

de ha gondolod, teveled

eljátszódunk reggelig, van itt csörgő,

tarka macska, zenélő doboz és labda,

farkas és oroszlán, kék holdfénnyel

a farka bojtján…

Várj, ez hirtelen túl sok

nekem! Gondolkodjunk kicsit csöndben!

Egy kicsit… hallgassunk! Lehet?

És hallgatnak. Telik az idő,

telik a csönd, sokáig

pisszenés se hallatszik. Aztán

benéz a hold az ablakon, s azt látja,

az ágyon Bobó már tátott szájjal alszik,

s keresztben rajta hortyog az álommanó.

Álmukban már nem láthatják,

kint az ablak előtt

halkan szállingózni kezd a hó.

Kép forrása: képguru.hu