Perecnek tavasszal is kitűnő az étvágya :-)

Baracsi Gabi (Gabillustrator)

https://www.facebook.com/gabillustrator/?fref=ts

Tenyereden el nem fér

ez a csuda hold-tallér,

kerekedik ég alján,

ücsörög a ház ormán,

ködösen az ég öblén

növöget a fény-öntvény,

fa levele, lombtüske

bökögeti – mért is ne –

pityereg a fény-donna,

lesi, hova lendülne,

utain a mennyégnek

sugarai nem férnek...

Kifeszül a holdpányva

falubeli párkányra,

bevetül a fénykéve

öregapa ingére,

kilesi a háznépe:

de hiszen a holdnéne

csak amolyan ál-donna:

parabola-ántenna...

Kép forrása: képguru.hu

Egy magocska elgurult,

Hűs gödörbe belehullt.

Megörült a gödröcske,

Puha földdel befödte.

De a kis mag megijedt!

Sosem látott még ilyet.

„Minden nedves, csupa sár!”

De hiába kiabál.

Elcsendesül lent a mag,

S elalszik a föld alatt.

Fent szél süvít, nagy a fagy.

Békén alszik lent a mag.

Aztán egy szép reggelen

A magból csíra terem.

Hívogat a fény, nagyon.

Ezt a gödröt elhagyom!

Elindul, s kúszik tovább.

Vajon milyen a világ?

Kisandít a föld alól:

Fűszálak közt szél dalol.

Szárba szökken, növöget.

Egy pók hálót szövöget.

Levelet bont, hajladoz,

Zöld szárán napfény motoz.

S öt aprócska kék szirom

Nyílik ki egy hajnalon.

Hitted volna? Láss csodát!

Így kel magról a virág.

Tenger-partján kék a város,
A sok ház is csupa kék,
Kék kenyeret süt a lisztből
Kemencéjében a pék.

Kék a kutya, kék a macska,
Sötétkék a kövezet,
Kék cipőmnek kék orrával
Rugdosok kék köveket.

Égszínkék a veréb szárnya,
Ibolyakék a szeme,
Indigókék hangszóróból
Felcsendül egy kék zene.

Olyan kék, akár a tinta,
Vagy a szilva, a kökény,
Mint amilyen anyukámon
A kék pettyes kis kötény.

- Kelj fel, Pisti! – mondja anya -
És kék hangon kelteget:
- Elaludtál, kék pacára
Ejtve buksi fejedet!

Tóth Ágnes: Macskadombi versek (Várad folyóirat - Riport Kiadó, 2013)

Kovács Klaudia illusztrációival

http://kovacsklaudia.blogspot.hu/

https://www.facebook.com/Kov%C3%A1cs-Klaudia-Illustration-1448785088770393/?fref=ts&__mref=message_bubble

Bizony, itt az ideje a kitavaszodásnak! Úgyhogy trillákat elő! :-)

– Halló! Halló! Ki beszél?

– Csak én, az északi szél!

– Halló! Tessék? Mit akar?

– Vigyázz, jön a zivatar!

– Halló! Ki az már megint?!

– Jobb, ha az égre tekint!

– Viharfelhő! Pont erre jön.

– Persze! Egy kis vízözön...

– Halló, megint ki zavar?!

– Van esernyőd, Tivadar???

– Nincs. Lehet, hogy megázom?

– Akkor inkább magázom...

– Szóval... Milyen esemény...?

– Nemsokára esem én...

– Essen csak, ha jól esik!

– Szereti, ha fürdetik?

– Eshet rám, csak tegezzen.

– Szellővel meg legyezzem?

– Nagyra növök legalább!

– Csak a kéz nő. Meg a láb.

– És a fej? Az lemarad?

– Azt csak süsse meg a nap!

– Na jó. Most már leteszem.

– Majd kopogok az ereszen!

 Moldován Mária weboldala

http://moldarya.wix.com/moldovanmaria

Hogy mit keres Perec? Természetesen valami meleg holmit,

hiszen neki van rá a legnagyobb szüksége :-)

Baracsi Gabi (Gabillustrator)

https://www.facebook.com/gabillustrator/?fref=ts

Volt egyszer egy kislámpa,

talpa volt egy kislányka.

Kislányka volt a talpa,

öregapám faragta.

Kislámpának kislánya

kiscipőjét csodálta,

csodacipős kislányka

fényét sosem sajnálta.

Ám egyszer a kislányka

megbotlott egy fűszálba’.

Leesett a kiságyba,

ki is égett a lámpa.

Sírdogált a kislányka,

mikor senki se látta,

jaj, mennyire megbánta,

hogy a cipőt csodálta.

Gergely Edóval nem lehet szokványos interjút készíteni. Olyan, mint a rakoncátlan tintapaca, kifolyik a színezősablonból, lecsöpög a papír szélein, csöppjei táncra perdülnek, és örömtáncot járnak ott, ahová éppen pottyantak. Gergely Edó Szegény Dzsoni unokahúga, aki  - mint tudjuk - a világ legszabadabb embere, s ezért Edó is valami hasonló. Nem lehet holmi aranycipellőkkel vagy palotákkal megvesztegetni, mert sarkig van tárva a szíve, s akit eltalál az örömlabda, az is táncra perdül, mert az Edóság eszenciája (ami félmondatba nehezen belesűríthető) Hamvas Béla szavaival nagyjából ennyi volna: „menj és beszélj a világnak erről az örömről”. Alább egy majdnem szokványos CsigaHÁZ-interjú következik, aztán mindenféle rakoncátlanságok betűkben és képekben.

Mesebeli felhőfodrok alatt, a CsigaHÁZ csigalépcsőjén üldögélve Gergely Edóval beszélgettünk, aki többek között író, életmód tanácsadó, egy gyönyörű fiúgyermek édesanyja, az Aranyvackor Pályázat (és a Koinónia Kiadó) különdíjasa, varázsmesék, varázsmosoly és szabadság boldog tulajdonosa is egyben.

Mi az, amit legnagyobb örömmel csinálsz a mindennapokban?

Mit csinálsz, ha éppen nem írsz? Mi civilben a munkád?

Egyéni és csoportos életmód tanácsadás. A jóga és a családállítás eszköztárát használom leginkább. Most ez civilben a munkám, vagy inkább az életem. Szívesen vendégelek meg másokat és vendégeskedem másoknál. Gyakran éppen nem vagyok itthon, vagy valaki éppen nálam van. Ha csak lehet, Márkussal, a kisfiúnkkal mozdulok ki valamerre, mert a tekergést (ahogy édesapám fogalmazta annak idején), mindketten szeretjük.

Miért fontos és miért jó gyerekeknek írni?

Én nem akartam író lenni, főleg nem gyermekeknek író. Mindig is szerettem gyermekek között lenni, de szerettem felnőttekkel is az együtt-létet. Igazából nem tudtam, mi szeretnék lenni, aztán az Élet úgy döntött, megajándékoz egy gyermekkel, aki gyakran kiabálja hangosan, anyaaaa, mondj egy mesét a szájaddal. Így kezdődött. Aztán a selyemszálak addig értek össze, bogozódtak, fonódtak, hogy most már gyermekíró (is) vagyok. Ha a gyermekszívek megérintődnek, miközben az én meséimet olvassák nekik, akkor bizonyára fontos dolog történik velük épp. Ha meg nem, akkor egyáltalán nem fontos, nyugodtan mehetek kapálni, legalább látszatja is van a munkámnak, s talán még ehetek is ebből a látszatból.

Ha eljutnál egyszer Hetedhétországba az Üveghegyen túlra, kit látogatnál meg először?

A boszorkányt. Megköszönném neki a sok próbatételt. A legutóbbiak is akkorák voltak, hogy csak úgy rittyegett bele teljes lényem. De nincs más út a félelmeim legyőzéséhez. Legalábbis én eddig még nem találtam meg.

Milyen könyveid jelentek meg eddig? Készül-e valamilyen új könyved (vagy milyen új művön dolgozol) mostanában?

2012-ban megjelent a Koinónia Kiadó gondozásában a Monyómesék, 2013-ban és 2014-ben az Ábel Kiadó gondozásában a Mese az élet virágáról meg a Macska bazsalikommal című kötetem. Az első kettő meséskönyv. Tavaly jelent meg, ugyancsak a Koinónia Kiadónál a Monyónyár, ami a Monyómesék folytatása, de önálló meseregényként is olvasható. Kónya Eszter illusztrátorral pályáztunk az Aranyvackoron is egy kész meseregénnyel, Izge királykisasszony és Mozga lovag a címe. Utólag jöttem rá, hogy ez az egy éjszaka alatt érkezett regény a férfi és a nő útja mai varázsmesében. Van egy hatalmas méretű, léptékű meseregény is a szívemben, de talán, mert ilyen nagy, még nem nőttem fel hozzá. Talán még a kihordás fázisában vagyok és még nem jött meg a szülés ideje. Idén is pályáztunk az Ábel Kiadóval egy kamaszoknak szóló kötettel, de sajnos nem kaptunk rá támogatást.

Mi a kedvenc ételed?

A Finomság.

Mit mondanál a Százarcú boszorkának, ha találkoznál vele?

Hogy száz arc vagy százezer bőr, egyre meg. De az az egy! Na, az igazán érdekel.

Van-e kedvenc régen élt vagy kortárs szerződ vagy könyved, (akit vagy amit többször is szívesen olvasol?)

Gyermekkoromban előfordult, hogy egy könyvet többször is elolvastam, de a későbbiekben már nem. Volt, hogy visszatértem egy könyvhöz, mert emlékeztem rá, hogy annak idején mennyire szerettem, de már nem volt türelmem hozzá. Szilágyi Domokos és Fodor Ákos versei gyakran felcsendülnek bennem, valahogy úgy, mint a népdalok, szívem húrja éppen erre a dalra rezdül.

Mit üzennél a gyerekeknek, ha tudnád, hogy üzeneted minden gyerek megkapná a Földön?

Hogy tisztelettel nézek rá arra az ismeretlenre, amit üzenetként a jövőből magukban hordoznak.

Ha egy kívánság erejéig varázserőt kapnál, mihez kezdenél vele?

Minden pillanatban kapom ezt a varázserőt. És hát mihez kezdek vele? Hát varázsolok. Le az égről a csillagot. Fel az égre a szívnapot. Holdba szemből az ábrándot. Ujjbegyekbe a csiklandot. S ilyenek.

Edóság-kóstoló

„Két éve írtam, s mivel most keresek valamiket, ráakadok ezekre a csemegékre: A gyermekek, hacsak nem egyből szerelem, nehezen mondanak le régi kedvenc könyveikről az újak javára. Most, kapva az alkalmon, hogy erdőben leszünk, Wass Albertnek az Erdők könyvét tettem be olvasnivalónak. Neki is fogtunk este, de nem voltam felkészülve Márkus megjegyzéseire. Alighogy elkezdődött a mese, azt mondta, anya, én nagyon, nagyon, nagyon szeretem a világot, és úgy sajnálom a világot, hogy mindjárt sírok. Aztán ahhoz a részhez értünk, hogy az emberek nagy lakatokkal zárták le a szíveiket, erre ő, de mi nem zártuk le, ugye anya? A miénk ilyen nagyon nyitva van! És kitárta két karját, amennyire csak tudta. Aztán annál a résznél, hogy az angyalok nem tudják beletenni az ajándékaikat az emberek szívébe azt mondta, anya, ezentúl legyünk mi a Boldogság, jó? Milyen kár, hogy nem mindenki Boldogság, mert akkor kevesebb lenne a harag és a méreg. Itt már erősen gyűltek a könnyek, de még tartottam magam. Aztán azt mondja a mese, hogy háromféle ember van, a Rontó, a Gyűjtő és a Látó, és kikérdez a meséből a mesélő, hogy te is Látó ember leszel, ugye fiam? Erre Márkus felkiáltott, igen, és mindig nyitva fogom hagyni a szívem, hogy Isten angyalai, amikor csak akarják, tudják beletenni az ő ajándékaikat. Itt már sírtam, Márkus meg, életében először, nem bírta továbbolvastatni a mesét. Ennyit tudott befogadni a kicsi szíve."

Gergely Edó weblappja

http://www.edofm.ro/

Fotók. Sütő Zsolt

felhők öléből
égi kötényből hó hull
beborít altat

bíbor palástján
pislog az ébredő nap
álmait őrzi

gyeptakaróról
álmodik mélyen a rét
fagyos föld-ágyon

téli románcot
dúdol az északi szél
hópihe táncol

tar ág nyújtózik
titkon már tavaszt remél
szendereg a fény

kiteríti még
bársony-zöld fűszőnyegét
az ébredő rét

Lipovszky-Drescher Mária weboldala

http://krumplinyomda.blogspot.hu/