Egy magocska elgurult,
Hűs gödörbe belehullt.
Megörült a gödröcske,
Puha földdel befödte.
De a kis mag megijedt!
Sosem látott még ilyet.
„Minden nedves, csupa sár!”
De hiába kiabál.
Elcsendesül lent a mag,
S elalszik a föld alatt.
Fent szél süvít, nagy a fagy.
Békén alszik…