Fényes hideggel köszönt be a január. Éjjel igen kemény fagyok járták át a kertet, ahol pár nappal korábban csípős szélben hajlongtak a fenyők a vörösen lenyugvó Nap fényében. Hószállingózással kezdődött a reggel. Hópelyhek hullanak a levélnélküli fák szürkésbarna ágaira. A cseresznyefa fehér…
A napfényember hóban áll.
Nincs szája, így nem kiabál.
Egy erdész égi mása tán,
ki itt ragadt a Hargitán.
Fényteste hó felett ragyog.
Rajta majd vadak, s angyalok
hagynak estére lábnyomot.
Vers: Tóth Ágnes, erdélyi magyar költő, író, újságíró
Fotó: Dr. Fodor István fül-orr gégész…
A hegy karéja vashalom. Nyárból kiszédült tarka rom. Éjkoromruhás őrszemek, varjak járják a földeket. Riad az őz, ha gallyra lép. Holtan vacog a barna rét. Mint alvó medve teste, hűl. Reggelre megdecemberül.