Heted hét logo
2017\08\31

Hétvári Andrea: ÉGI HEGEDŰS

dalocska Gyólai Gabriella illusztrációjára

image28.jpg

 

Keserű, keserű,

szól az égi hegedű.

 

Azt húzza, hogy milyen kár,

ellobbant a fürge nyár.

 

Azt játssza, hogy altató,

csillagfényű takaró.

 

Ruhája egy kopott kaftán,

mégis mosoly ül az arcán.

 

Keserű, keserű,

szól az égi hegedű.

ősz nyár hegedű évszakok Hétvári Andrea Gyólai Gabriella

2017\08\31

Tóthárpád Ferenc: DINNYE HASAD

its-all-mine.jpg

 

Lőrinc üzen, dinnye hasad,

ne csikarjon tőle hasad!

Esőt csurgat, tocsog az ősz,

morgolódik a dinnyecsősz.

 

Lucskos gyümölcs kinek kéne?

Se reggelre, se estére.

Vizesen kong a mihaszna.

Nem is való a pocakba!

 

Nem is való a pocakba,

és nem való a piacra.

Minek hagytuk ázni-fázni?

Nem jó már, csak gurigázni.

 

Kép forrása: Képguru.hu

vers nyár dinnye gyümölcsök Tóthárpád Ferenc

2017\08\06

Haraszti Zsuzsa: ORGONASÍPOK

Szent György-hegyi kirándulás – Bence-Soma-Luca mesék

img006.jpg

Nyár van, igazi forró nyár, és végre együtt kirándulhat Apával, Anyával a három kisgyerek. Az évek során szinte észrevétlenül nőnek, okosodnak. Figyelik szüleiket, társaikat, tapasztalatokat gyűjtenek a felnőttek világából és kérdéseket tesznek fel a természetben látott csodákról, melyek naponta fogalmazódnak meg bennük: Miért? Hogyan? Mitől? Kitől? – s választ kapnak szüleiktől olyan kérdésre is, ami nem gyakori: Hogy keletkezik a cseppkőbarlang? Mit jelentenek a kék-fehér turistajelzések az ösvényeken? Hány bejárata van a rókavárnak a Pilisi Parkerdőben? Apa mindenre tudja a választ. Autóval indulnak a Balaton mellé. Egy csöpp kis házat béreltek hetekkel korábban, így sátorra és hordozható mini gázmelegítőre nem lesz szükség és kempingasztalra, sőt matracra sem. Vidáman gondolnak vissza azokra a nyarakra, amikor rengeteg csomaggal megrakodva, sátrat verve különböző helyeken kempingeztek. Apa biztonságosan vezet, majd közeledve a Szent György-hegyhez, megáll.

img169.jpg

Fénykép készül Bencusról, Somáról és Lucáról, s Apa megjegyzi, hogy az óriási bazaltoszlopok előtt állva a három barnára sült gyermek a nyári fényben olyan, mint az orgona sípjai. Igaz, aprócskák mert, az oszlopok legalább harminc-negyven méter magasak. A hely épp alkalmas most arra, hogy kicsit leüljenek és megszámlálják az oszlopokat, ami lehetetlennek tűnik. Apa a Pannon tengerről beszél, arról, hogy itt sok-sok millió évvel ezelőtt mindent víz borított és a Föld belsejéből vulkánok emelkedtek ki, majd kitörve lávával borították a tájat és ezt a hegyet is. A forró folyékony kő lávaként lefolyt a hegyről, aztán a jég, meg a téli hideg, a nyári forróság, a szél koptatta ilyen formára ezeket a hajdan keletkezett kőzsákokat. Mint az orgona sípjai, úgy sorakoznak szorosan évezredek óta. Egy kápolna is volt itt régebben, csodás események fűződtek hozzá, köveit azonban széthordták. Soma közben elindul, hogy érdekes köveket keressen, olyanfélét, amiben régi lenyomatok vannak. Luca, az óvodás, a huncutszemű ötéves kislány azonnal feltette a kérdést apjának: – Hogy lehet orgonasípokhoz hasonlítani minket? Hiszen az orgona egy virágzó bokor, és anyák napjára lila-fehér virágaiból csokrot kötve köszöntöttük az óvodában az anyákat. Anyának épp most jutott eszébe, hogy amikor nagylány volt, a hüvelykujja redőjébe helyezett egy csöpp kis virágszirmot, fehér színűt, illatosat és számolni kezdett, meddig képes mozgatni ujját, kérdezve hogy: – Mondd meg, kis virág, hány évig élek? – Soma jószívű kisfiú, aggódva kérdezte: – Ugye, Anya, sokáig számoltál! Bence iskolás és közölte, hogy az orgona egy hangszer, ezt mindenkinek tudni kell, száz és száz sípja van, és levegővel fújtatva működik. Díszes szekrényben vannak a hosszú és rövid, vastag, vékony sípok. Fémből vannak, csillognak, de már van elektromos orgona is. Anya eszébe jut hirtelen a „fehér szalagos kislányok története,” amikor zongorázni tanultak, és a kis falusi templomban a régi díszes faragott orgonát is meg tudták szólaltatni, már kántor sem volt  a faluban, így vasárnaponként felváltva  a fehér elefántcsont billentyűkön játszották a zsoltárt, a  dicséreteket, még Bach-korálokat is, de ahhoz, hogy megszólaljon a hangszer, kellett, hogy valaki fújtasson, ami bizony férfimunka volt. Akadt mindig vállalkozó, néha a harangozó segített. Máskülönben nélkülük a hangszer néma maradt volna. Hidegben a kezük odafagyott a billentyűkhöz. Ezek a szalagos kislányok nagylányok lettek, és évekig tanultak zongorázni, és egész életükre meghatározó volt a zene szeretete. Az egyik lányka a ti nagymamátok volt, a másik pedig a nővére.

 img015a.JPG

Apa ezek után mit is mondhat: – Most, hogy itt álltok a Szent György-hegyi kövek előtt, ti vagytok az orgonasípok, a templomi orgona sípjai. Luca a szoprán hangú, a vékony síp. Bence és Soma hangja még nem végleges, talán tenor lesz belőletek, talán bariton hangú. A hang csodás ajándék, öröklődik és művelni kell. Van, aki csak furulyán tanulhat, van, aki más hangszeren, de örömöt szerez önmagának és másoknak is. Soma, te fúvós hangszeren gyakorolsz, Bence, kipróbáltad a vonós-húros csellót, most épp ütős hangszerekkel próbálkozol, nagyon ügyesen. Luca? Nos, Lucám talán épp a hangszerek királynőjén, az orgonán két kézzel játszol majd a manuálon, azaz a billentyűkön, és ha nagy leszel és leér a lábad a pedálsorra, akkor szép mély hangok is előtörnek a sípokból.

Bence mint mindig, a lényegre tapint: – Apa, érdekeseket mondasz az orgonáról, a vulkáni kövekről, a Pannon tengerről, tanúhegyekről meg a forró láváról, ahogy lefolyt a bazalt köveken és sípokká formálta a  szél, a jég, az  eső! De hogy volt Szent György és a legyőzött sárkány csodás története? – Apa, mint mindig, most is utazás előtt térképeket nézett, útikönyvet olvasott és két legendát is tudott a Sárkányról. Az egyik szerint Szent György, a hős római harcos lóháton viaskodva terítette le a sárkányt, mert az félelemben tartotta a kis falvak lakóit. A másik legendában a sárkány egy barlangban élt, s mikor “megöregedett” s beteg lett, a falu lakói ápolták, a sárkány nem bántott senkit, amikor végül elpusztult, jeges leheletéből keletkezett a Jégbarlang itt a Szent György-hegy oldalában. A meleg nyári délutánon most egy pillanatra mindenki megérezte a barlangból kiáradó hűvös levegőt, aztán felkerekedtek azzal az érzéssel, hogy bárcsak örökké tartana a nyár. Bence megszólal: – De jó, hogy most éjjel-nappal együtt vagyunk. Nem kell munkába menned, Apa, beteg gyerekeket ápolni, operálni a kórházba. De jó, hogy két hétig csak a mi Apukánk vagy.  Anya meg úgy mászik velünk fel a sziklákon, mint egy igazi sportoló, ez is jó. – Soma hallgat, zsebe tele van kövekkel, sok terve van ezekkel a kincsekkel. Luca felsóhajt: – Szeretnék hosszú fekete hajamba fehér szalagot, Anya...

 

***

Köszönjük a fotókat a Szekeres családnak!

 

 

 

mese kirándulás testvérek Haraszti Zsuzsa

2017\07\22

Gősi Vali: CSIGABIGA-ADÓSSÁG

l-d_marcsi_csiga_rajzok.jpg

– Csigabiga, hová mész?

M'ért nincs nagykabátod?

Mi az a púp a hátadon?

Csak nem a lakásod?

 

– Persze, hogy a házam az,

s hogy volna kabátom?

Csak a csigaházam maradt,

meg az adósságom.

 

– Csigabiga, megfázol!

Hadd adjak tanácsot:

vegyél el egy csigalányt,

s varrjon rád kabátot!

 

– Csigabiga-szerelem…?

Csigabiga-álom…!

El kell adnom a házamat,

hogy legyen új kabátom…!

 

Hiába... – ha megszeretnék

egy szép csigalánykát,

együtt fáznánk kabát nélkül,

és hol laknánk, hogyha végül

 

nagykabátra cserélné a házát?

vers csiga állatok Gősi Vali

2017\07\22

Tóth Ágnes: CSIGAORSZÁG - CSIGAHÁZ

Lipovszky-Drescher Mária illusztrációjával

1242056902_55.jpg 

Csigaország polgárai

cseppet sem szegények.

Mindegyiknek háza van.

Gondtalanul élnek.

 

A csecsemő csiga is

úgy jön a világra,

hogy a csöpp kis hátán

van a picike háza.

 

Ha növekszik, nem növi ki,

vele nő a porta.

Öröklakás a javából,

majd a hátán hordja.

 

És a pompás csigaházak

más-más alakúak.

Kúpos, lapos, gömbölyded,

orsó formájúak.

 

Különböző színekben

pompáznak a tájban.

Csigalépcső tekereg

minden csigaházban.

 

Csiga nagyi csigatészta

levest főz ebédre.

Csiga unokáinak,

ezzel jár kedvébe'.

 

A csigákban csigavér

csörgedezik kérem.

Araszolva gyülekeznek

kint a Csiga-téren.

 

A Lassúság Világnapját

ünneplik vagy ezren.

Szlogenjüket skandálják,

amin jót nevettem:

 

„Aki csiga, sosem szalad,

Ha lassan jár, tovább halad.

Aki rohan, botlik néha,

S nem ér idejében célba!”

 

S képzeljétek, bevésték

egy nagy kőtáblába,

S feltették a Csiga-Tanács

Házának falára.

 

Ha bevésték, jól tették,

követtük a példát.

Írtunk mellé verset, mesét,

sok kedves mondókát.

 

Vidám kagyló-palota

lett a Csigaházunk.

Senki nem szomorkodik,

amíg trallalázunk.

 

vers csiga állatok Tóth Ágnes Lipovszky-Drescher Mária

2017\07\22

Tóthárpád Ferenc: CSIGA CSABA

Lipovszky-Drescher Mária illusztrációjával

1242056905_73.jpg

Csiga Csaba útnak indul,

barátai várják:

főszezonra  kölcsönkérték

összkomfortos házát.

 

Leballag  a tengerpartra,

rekkenő a hőség:

úszóversenyt hirdet éppen

a strandvezetőség.

 

Levetkőzik, startkőre áll.

Páratlan a verseny.

Nem ijed meg attól sem, hogy

házatlan kell nyerjen.

 

Hangyalányok nagy örömmel

költöznek a házba.

Szabadtűzön bográcsgulyást

főznek vacsorára.

 

Csupán Csaba szomorkodik:

csurom víz a teste.

Oh, most, hogy fog átöltözni?      

Közeleg az este.

 

vers csiga állatok Tóthárpád Ferenc Lipovszky-Drescher Mária

2017\07\22

Fricska Dorka: CSIGAMONTÁZS

Várfalvy Emőke mondókájával

 

fricska_dorka_rajza.jpg

Fricska Dorka nyári csigái vidáman alliterálnak (vagyis csupa cs-vel kezdődő elnevezést kanyarítottak maguk köré :-) van itt kérem, Csendes Csupasz, Csinos és egy csomó csigacsík, lehet köztük válogatni!

 

VÁRFALVY EMŐKE: CSIGABIGA

 

Csöppnyi csigám csíkot csúszik csuprocskámon csendesen,

Csupa csatak csápjaival csillingelget cserfesen,

Csiklandósan csámborog,

Csapodáran cselleng,

Csibész csigaházába csokoládét cseppent.

csiga állatok illusztráció Fricska Dorka