CsigaHÁZ-interjú Gergely Edóval

„Varázsolok. Le az égről a csillagot. Fel az égre a szívnapot. Holdba szemből az ábrándot. Ujjbegyekbe a csiklandot. S ilyenek.”

12118606_10153716412939031_6068034775541864095_n.jpg

Gergely Edóval nem lehet szokványos interjút készíteni. Olyan, mint a rakoncátlan tintapaca, kifolyik a színezősablonból, lecsöpög a papír szélein, csöppjei táncra perdülnek, és örömtáncot járnak ott, ahová éppen pottyantak. Gergely Edó Szegény Dzsoni unokahúga, aki  - mint tudjuk - a világ legszabadabb embere, s ezért Edó is valami hasonló. Nem lehet holmi aranycipellőkkel vagy palotákkal megvesztegetni, mert sarkig van tárva a szíve, s akit eltalál az örömlabda, az is táncra perdül, mert az Edóság eszenciája (ami félmondatba nehezen belesűríthető) Hamvas Béla szavaival nagyjából ennyi volna: „menj és beszélj a világnak erről az örömről”. Alább egy majdnem szokványos CsigaHÁZ-interjú következik, aztán mindenféle rakoncátlanságok betűkben és képekben.

 

Mesebeli felhőfodrok alatt, a CsigaHÁZ csigalépcsőjén üldögélve Gergely Edóval beszélgettünk, aki többek között író, életmód tanácsadó, egy gyönyörű fiúgyermek édesanyja, az Aranyvackor Pályázat (és a Koinónia Kiadó) különdíjasa, varázsmesék, varázsmosoly és szabadság boldog tulajdonosa is egyben.

 10351606_10152970984074031_5286606593768206262_n.jpg

Mi az, amit legnagyobb örömmel csinálsz a mindennapokban?

Mit csinálsz, ha éppen nem írsz? Mi civilben a munkád?

Egyéni és csoportos életmód tanácsadás. A jóga és a családállítás eszköztárát használom leginkább. Most ez civilben a munkám, vagy inkább az életem. Szívesen vendégelek meg másokat és vendégeskedem másoknál. Gyakran éppen nem vagyok itthon, vagy valaki éppen nálam van. Ha csak lehet, Márkussal, a kisfiúnkkal mozdulok ki valamerre, mert a tekergést (ahogy édesapám fogalmazta annak idején), mindketten szeretjük.

 

Miért fontos és miért jó gyerekeknek írni?

Én nem akartam író lenni, főleg nem gyermekeknek író. Mindig is szerettem gyermekek között lenni, de szerettem felnőttekkel is az együtt-létet. Igazából nem tudtam, mi szeretnék lenni, aztán az Élet úgy döntött, megajándékoz egy gyermekkel, aki gyakran kiabálja hangosan, anyaaaa, mondj egy mesét a szájaddal. Így kezdődött. Aztán a selyemszálak addig értek össze, bogozódtak, fonódtak, hogy most már gyermekíró (is) vagyok. Ha a gyermekszívek megérintődnek, miközben az én meséimet olvassák nekik, akkor bizonyára fontos dolog történik velük épp. Ha meg nem, akkor egyáltalán nem fontos, nyugodtan mehetek kapálni, legalább látszatja is van a munkámnak, s talán még ehetek is ebből a látszatból.

 

Ha eljutnál egyszer Hetedhétországba az Üveghegyen túlra, kit látogatnál meg először?

A boszorkányt. Megköszönném neki a sok próbatételt. A legutóbbiak is akkorák voltak, hogy csak úgy rittyegett bele teljes lényem. De nincs más út a félelmeim legyőzéséhez. Legalábbis én eddig még nem találtam meg.

 12196038_10153780634489031_3746953794800651173_n.jpg

Milyen könyveid jelentek meg eddig? Készül-e valamilyen új könyved (vagy milyen új művön dolgozol) mostanában?

2012-ban megjelent a Koinónia Kiadó gondozásában a Monyómesék, 2013-ban és 2014-ben az Ábel Kiadó gondozásában a Mese az élet virágáról meg a Macska bazsalikommal című kötetem. Az első kettő meséskönyv. Tavaly jelent meg, ugyancsak a Koinónia Kiadónál a Monyónyár, ami a Monyómesék folytatása, de önálló meseregényként is olvasható. Kónya Eszter illusztrátorral pályáztunk az Aranyvackoron is egy kész meseregénnyel, Izge királykisasszony és Mozga lovag a címe. Utólag jöttem rá, hogy ez az egy éjszaka alatt érkezett regény a férfi és a nő útja mai varázsmesében. Van egy hatalmas méretű, léptékű meseregény is a szívemben, de talán, mert ilyen nagy, még nem nőttem fel hozzá. Talán még a kihordás fázisában vagyok és még nem jött meg a szülés ideje. Idén is pályáztunk az Ábel Kiadóval egy kamaszoknak szóló kötettel, de sajnos nem kaptunk rá támogatást.

 

12552976_995456570514642_3155966592389052398_n.jpg

12592196_995455963848036_4331504577881132606_n.jpg

Mi a kedvenc ételed?

A Finomság.

 

Mit mondanál a Százarcú boszorkának, ha találkoznál vele?

Hogy száz arc vagy százezer bőr, egyre meg. De az az egy! Na, az igazán érdekel.

 

Van-e kedvenc régen élt vagy kortárs szerződ vagy könyved, (akit vagy amit többször is szívesen olvasol?)

Gyermekkoromban előfordult, hogy egy könyvet többször is elolvastam, de a későbbiekben már nem. Volt, hogy visszatértem egy könyvhöz, mert emlékeztem rá, hogy annak idején mennyire szerettem, de már nem volt türelmem hozzá. Szilágyi Domokos és Fodor Ákos versei gyakran felcsendülnek bennem, valahogy úgy, mint a népdalok, szívem húrja éppen erre a dalra rezdül.

 edo1.jpg

Mit üzennél a gyerekeknek, ha tudnád, hogy üzeneted minden gyerek megkapná a Földön?

Hogy tisztelettel nézek rá arra az ismeretlenre, amit üzenetként a jövőből magukban hordoznak.

 

Ha egy kívánság erejéig varázserőt kapnál, mihez kezdenél vele?

Minden pillanatban kapom ezt a varázserőt. És hát mihez kezdek vele? Hát varázsolok. Le az égről a csillagot. Fel az égre a szívnapot. Holdba szemből az ábrándot. Ujjbegyekbe a csiklandot. S ilyenek.

 10850058_10152930559939031_1748129334306057417_n.jpg

Edóság-kóstoló

„Két éve írtam, s mivel most keresek valamiket, ráakadok ezekre a csemegékre: A gyermekek, hacsak nem egyből szerelem, nehezen mondanak le régi kedvenc könyveikről az újak javára. Most, kapva az alkalmon, hogy erdőben leszünk, Wass Albertnek az Erdők könyvét tettem be olvasnivalónak. Neki is fogtunk este, de nem voltam felkészülve Márkus megjegyzéseire. Alighogy elkezdődött a mese, azt mondta, anya, én nagyon, nagyon, nagyon szeretem a világot, és úgy sajnálom a világot, hogy mindjárt sírok. Aztán ahhoz a részhez értünk, hogy az emberek nagy lakatokkal zárták le a szíveiket, erre ő, de mi nem zártuk le, ugye anya? A miénk ilyen nagyon nyitva van! És kitárta két karját, amennyire csak tudta. Aztán annál a résznél, hogy az angyalok nem tudják beletenni az ajándékaikat az emberek szívébe azt mondta, anya, ezentúl legyünk mi a Boldogság, jó? Milyen kár, hogy nem mindenki Boldogság, mert akkor kevesebb lenne a harag és a méreg. Itt már erősen gyűltek a könnyek, de még tartottam magam. Aztán azt mondja a mese, hogy háromféle ember van, a Rontó, a Gyűjtő és a Látó, és kikérdez a meséből a mesélő, hogy te is Látó ember leszel, ugye fiam? Erre Márkus felkiáltott, igen, és mindig nyitva fogom hagyni a szívem, hogy Isten angyalai, amikor csak akarják, tudják beletenni az ő ajándékaikat. Itt már sírtam, Márkus meg, életében először, nem bírta továbbolvastatni a mesét. Ennyit tudott befogadni a kicsi szíve."

 

simon_kata_fotoja.jpg

Gergely Edó weblappja

http://www.edofm.ro/

 

Fotók. Sütő Zsolt