Volt egyszer egy király, akinek népét három nyavalya kezdte gyötörni, búskomorságtól szenvedtek, gyorsan öregedtek és nem születtek gyermekeik. Ki is hirdettette a király, hogy annak adja fele…

  A táj csupa kristály. Titkom tükrözi mind. Valahogy virág megint. Kint és bent, megjelenik, rejtezik. Tudom, tudod. Forgandó. Mindig éppen. Emlékszem, milyen a világ egy bogárka szemében.