Ha majd egyszer, évek - és életemet - múlva,
egy kacatteli fiók elfelejtett sarkából
kezedbe kerülök, jusson eszedbe e vers!
Tenyeremben tücsök, s a korhadt kerti
fapadon - az egyetlen igaz hatalom -
az idő ölében ülök,
mosolyogva.
Sütött a nap, mellettem…
Május van, dalolunk, fogjuk egymás kezét, vidám körtáncot járunk.
Apu fogja anyu kezét, anyu fogja húgom kezét, húgom fogja az én kezemet, én meg apu kezét fogom.
Apu a föld, mert apunak barna szeme van.
Anyu a fű, mert anyu szeme zöld.
Húgom az ég, mert a húgomnak kék szeme…
Nagymama háza olyan, mint egy fa.
Csak betonból van a gyökere, téglából a törzse, kéményből és füstből a koronája.
De nagymama mégsem abban lakik.
Kint lakik a ház előtt.
A lába: virágnak gyökere, teste: virágnak szára, karja: virágnak levele, feje maga a virág.
Csak…
Nagymama madár dala általa lakik a hitben, 's wan' ama határtalan hattyúi éneke itt bent. Dárda ha ma ártana, öltene vért ereimbe, tűzdelne megáldana, toldozna-foltozna mindent. Varrónő volt – folt maga, simítgat tegnapi ráncot, hegeken csitul dala, egeken, varraton átszőtt.…
Harisnyás Pippit és Névtelen Macit
kivettem Zselyke ágyneműtartójából.
Időnként bemegyek hozzájuk,
ne legyenek egyedül,
meg nekem is jár a gyereknap.